"Life is beautiful but you don't have a clue."
Igen, újabb blog a sok közül. De ez nem ilyen egyszerű. Vannak még olyan lelkileg kiéhezett emberek, akik csak egy módon tudják levezetni a minden napok feszültségeit - az írással. Én személy szerint naplót utoljára 8 éves koromban vezettem, amit így 15 éves fejjel visszaolvasva viccesnek találok. Milyen gondtalan az élet akkor. A kisgyerek azért hisztizik, hogy bárcsak felnőttként kezelnék őt. Én is mindig fel akartam nőni. Nem kellett volna ennyire akarnom, bár úgyis lényegtelen, hogy mit akarok. Az élet nem így működik.
Aztán van, aki verset ír. Jómagam is próbálkoztam egy-két ilyesfajta műalkotással, na vajon mi lehet a téma? Persze, hogy a klisés szerelem, mi más. Jaaaj, a szerelem, átok és áldás. De azért jó dolog.
Könyvet még sosem terveztem írni, valószínűleg nem is fogok. Az nem az én terepem. Igazából az írás úgy alapjaiban véve nem az én terepem. Nincs merész fantáziám. Nem tudok csapongani. Ami vicces, mert ebben a rövid kis életben mást se csinálunk, csak csapongunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése